Tegnap sajna nem tudtam írni mert bedöglött a gépem... De nagy műszaki és informatikai tudásomnak köszönhetően újra itt vagyok... És jelentem sajnos még mindig éllek...Tudom hogy elfog hagyni... De nem lesz olyan szemét hogy pont most a szakadék szélén hagy ott...Majd ha minden rendbe jön... Erre ma reggel jöttem rá....Egyszerűen összeraktam a kirakós darabjait... Össze állt a kép... 3 év után nem hagyhat ott azért mert kínzom saját magam.... Saját magam... És nem őt... Na jó rá is nagyon nagy hatásal van a betegségem... Tisztára beparáztam hogy elfog hagyni... Minap egy dagadt hájas libával beszélgetett akinek a 23-as BMI-je van (legalább) Lehet hogy megfog csalni vele? Egy ilyennel aki még az arcát is behízta?? Ne... Összeesküvés.... De hisz teljes szívemből szeretem és most meg ilyenre készül... Talán vissza kéne híznom... De nem bírnám ki... Most is sírok....Hiányzik minden ami régen az enyém volt.... Mindig is azt hittem hogy ugyan testileg lelkileg és szellemileg nehezebb 45-nek lenni mint 60-nak... Társadalmi szempontból viszont sokkal könnyebb... Hát tévedtem... Minden értelembe nehezebb... De ezzel a súllyal műár nyugodtan mehetek egy anorexia fórumra

Tudtam hogy válaszút elé érkeztem... Vagy a barátom vagy ez a szőrnyű kopi... Bár nem közölte nyíltan, egyre inkább azt érzem,hogy már most is javába az idegein táncikálloik... Sokszor gondolkodtam azon miért is csinálom ezt vele? Az ember nem teszi ilyesminek ki azt aki szívből, igazán szereti.... Önző lény vagyok... Az ana nem engedi hogy teljessen átadjam magam a szerelmemnek.. A szerelmem meg nem fogja hagyni,hogy teljessen az anáé legyek... Előbb utóbb választanom kell majd... Sokat elmélkettem és egésznap csak ezt hallgattam... Óhh.... Igen.. Ez a dal az anorexia szépségeiről is szól... Hát van egy pár mit ne mondjak :) Csak hogy... Ana sok mindent adott nekem... Jobb ha meg is köszönöm neki mindjárt... :) Csinállok egy-pár felülést hogy hódoljak neki ;) De viszont kér is... Talán túl sok mindent... Először a barátaimat kezdte el szépen harmadolni... Elvégre nem járkálhatok minden nap a McDonalds-ba a barátaimmal... Egy jó kis sajtburgernek anno meg nehéz volt ellenálni... Magamtól persze nem mentem vólna be egy Mekibe... És ana jól tudta hogy én rossz lélek vagyok és nem tudom megállni evés nélkül... Azt mondta: Ne találkozz ezekkel az emberekkel csak rossz útra visznek... Ana mindig hitt bennem... Ha lementem 48-og már azt emlegette hogy lehetnék 47 is... A 47 mennyivel jobban hangzik nem? Ana mindig megsza egy napilimitet... Ha rossz lélek vagyok és megszegem akkor ana feldühödik... Bűntetéseket szab ki... Sebezd meg magad késsel... Vájd bele a hájas húsopdba a kést... Ha csorogjon a véred... Úgy sem kár már érted... Hisz dagadt malac vagy... Vagy ne aludjál... Hogy holnap rossz napod legyen... Légy még fáradtabb... Így sosen volt érdemes átlépni a napi engedélyzett kaja mennyiséget.. Ana eddig sok mindent kért tőlem... És én engedelmeskedtem neki... Sok mindent elvett tőlem... De a barátomat nem adom neki!!! Ő kell nekem!! Szükségem van valakire akit szerethetek... Ana azt is tudja,hogy ha ha egyedül maradok akkor teljessen átadom magam neki... Már a testvérem se a szüleim nem űálhat közénk... Így ha megszabadulsz tőle akkor tied a pálya.... D nekem ő kell.... Mert nélküle nem tudok se enni de még élni sem...

Egyre rosszabb lesz.. Én ma nagyon féltem... Egyrészt azért mert hétfő van... Utállom a hétfőket... Akkor mindig eggyüt eszem a Kolosommal...Enni ez önmagában is rémes... De aztán mindig megszabadulok az elfogyasztott kajátol lány WC-be... Most nem kellet... Noha nem azért mert Kolos beteg lett... De nem is azért mert a konyhás néni hajhálója a főzelékbe landolt xD Különös tulajdonságom,hogy bármennyire is erős az undorom a kajával szemben mindig eszem a nekem legfontosabb ember előtt.... Legyűröm azt a kibaszott falatot,hogy neki ne okozzak fájdalmat... De most erőlködtem... De nem csúszott le... Pedig tudtam,hogy ha igazán akarom legyűrhettem vólna.. De hisz én igazán akartam...Láttam a szemébe,hogy tudja mivel kűzdök... Látam a szánalmat is a mérhetetlen szánalmat... De ott csillogottt szikrázóan kék szemeiben a bánat is...Azt mondta:

-Fáj a torkod? Szegénykém....

Még jó,hogy ősz van és fájhat az ember torka...De mostmár tudom, hogy tudja ezt az egészet... Nem olyan buta, sőt kifejezetten okos... És már a vak is látja.... 20 kilót fogytam vnem egész fél év alatt és már vagy egy éve vannak ED-jeim... És szerintem nem ebédnél jött rá...A suliba is egy csomó pletyka kering rólam... Persze ő sose hitt a pletykákba... Minden csoda három napig tart-folyton ezt hagoztataja... A "Nem zörög a harszt ha nem fújja a szél" címletű közmondást nem zárhatja ki a gondolatai közül egy ilyen csodás elme sem... Sőt ő főképp nem

Arcára kiült a mérhetetlen szomorúság.... Nem ugyanaz az ember ült velem szembe mint ki mindenhétfőn velem ebédelt... Szinte láttam a gondolatait... Ettől még rosszabul lettem. Összeszedtem magam... Megszólaltam

-Min jár az agyad?

Semmi válasz... Csak egy fejvakarás... Aztán kinyög valamit

-Ööö... Hát izé csak a matek dogán gondolkodom...

Hát hazudni sosem tudott jól... És figyelmen kívűl hagyott egy fontos dolgot: nem is írtunk eddig matek dogát xD De ha írtunk vólna dolgozatot és a barátom profi hazudozó lenne akkor is tudnám,hogy mi az igazság.... Mivel az ember szeme mindent elárul...

Itt vagyok újra! Egy kicsit rosszul lettem... És ez durvább volt mint általába... Muszály volt ennem egy kis sajtot...Magamtól elkezdtem hányni... Ilyen még sosem történt. Nagyon megijedtem... Talán megtarhelhettem a gyomromat... De legalább elment teljessen az étvágyam...Kinyitom a hűtőt és elfog a hányinger... Sikerült megundorodnom mindennemű tápláléktól... Már most... Vacsoránál enni akartam. Megfogtama villát nagy nehezen feltekertem a tésztát. Remegett a kezem... Lassan a számhoz emeltem. A számban volt az étel de nem tudtam lenyelni.. Ennyi undort még soem érzetem a kaja iránt....Egyrészt örültem mert nem fogok tudni bingézni... Másrészt meg megijedtem...Mi lesz ha 37 kilósan nem tudok majd enni... De az még messze van... Nagyon messze. Egyébként akkor már 13.6 lesz a BMI-m.... A 14 alatti BMI= visszafordíthatatlan kártosodás vagy halál... DE akkor  légies leszek. Szárnyalni fogok mint egy angyal... Törékeny leszek... Nem ilyen benga....

De a nap tulajdonképpen egész jól telt. Elmentünk Kolosommal bicózni. Már nem voltam rosszul.. Kiláttam a fejemből pedig nem volt bennem semmi... Néha úgy éreztem,hogy felfogok szállni mint egy angyal.... Egy valóságos angyal...Boldog voltam de Kolos jelenlétén nem volt semmi okom a boldogságra... Attól meg nem érez így az ember....Mintha lebegtem vólna... Elhagytam vólna a testemet aminek fogja vagyok... Kedves barátom meg is jeghyezte,hogy milyen jó kedvem van.... Boldog vóltam életembe először igazán felhőtlenül boldog pedig semmi okom sem volt rá...

De most már nem érzem azt a különös dolgot...Újra lehangolt vagyok és annak az okát kutatom,hogy miértb éreztem azt a valamit pár órával ezelőtt... 

Itt áll előttem ez az üres rész ami csak arra vár,hogy megtöltsem értelmes gondolatokkal... Értelmes gondolatok? Hmm... Olyanok nekem már egy jó ideje nincsenek xD Úgy egy jó éve az életem az állandó önsanyargatás jegyébe tellik... Már ott tartok,hogy nem is érdekel semmi más csak a számok... Számok a mérlegen, számok a mérőszallagok, és számok az "engedélyezett" kaják dobozain.... Úgy ez előző fél évből csak ezekre a számokra emlékszek...A bátyám születésnapi ünnepségéről csak ez maradt meg bennem: 400-500 kalóriányi csoki tortát tömtem magamba, aminek következtébe a mérleg már nem 45 kilót hanem 45,5 kilógrammot mutatott... És ennek a "hatalmas" binge hatására eltűnt bennem 7-8 Stada+ egy új heg keletkezett a karomon... Pedig nem minden nap 30 éves az ember testvére....De hát velejéig romlott dolgot cselekedtem amikor elpusztítottam randa malac módjára azt a csoki tortát... Vétkeztem tehát bűnhődnöm kellett...Tehát bemasíroztam a szobámba sírni... Nekem bűnös emberi lénynek nem adathatik meg hogy eggyüt ünnepeljek a többiekkel...

Meg azok a furcsa képek... De már nem tartom őket furcsának... Érdekes... Valamikor egséz nap elvagyok azzal hogy thinspokat mentek le a xangárol és egy jó kis videót szerkesztek belőlük... A Windows Movie Maker már szinte a legjobb barátom lett... És elnézegetem ezeket órákig... Majd a tükörbe nézek... HMM.... EZ még nem az igazi... Kb. nyolc kiló minusz múlva... Igen 37 kilósan biztosan elégedett leszek... Persze én is tudom,hogy valójában sohasem leszek elégedett.... Nyomhatok vasággyal eggyüt 20 kilót akkor sem... Sosem... 45 kilósan meg pláne nem....Ráadásul 16.5 BMI-vel eláshatom magam... A jó sötét földbe... Ahol örökre nyugodhatnék... Békében... Ezzel megváltanám az gész családom, a barátaim, és az ismerőseimeta senyvedéstől...

Bevezető kipipálva! xD

Jöjjön a mindennapos kajabevitel: Ööö... EZ msot sok lett... Nem nevezhető nullkalóriának...

* 1 marék száraz zsemlekocka

* 1 evőkanál krumlipüre

* 2 falat rántott hús

Majd még írok... Csa kezdek nagyon szédülni és asszem lefekkszek eghy kicsit.... Zzzz....